Stimulánsok: egészségügyi és szociális válaszlépések

Áttekintés

A legfontosabb kérdések

Összességében véve Európában a kokain a leggyakrabban használt stimuláns, bár néhány országban az MDMA, az amfetamin és a metamfetamin elterjedtebb lehet.

A stimulánsok használatából eredő ártalmak jelentős része az intenzív, magas dózisú vagy hosszútávú fogyasztással hozható kapcsolatba. A szervezetbe juttatás módja fontos összekötő tényező; a stimulánsok injektálása, valamint a metamfetamin és a crack kokain elszívása egyaránt kifejezetten a problémásabb szerhasználati mintázatokkal függ össze. Ezzel együtt az alkalmi szerhasználók és a stimulánsokkal kísérletezők is ki vannak téve az akut problémáknak.

A stimulánsok funkcionális alkalmazása is előfordul – ilyen például az, ha valaki ahhoz használ ilyen sze-reket, hogy ébren maradjon vezetés közben, hosszú műszak során, vagy amikor éjszaka társas életet él. Ez azt jelenti, hogy a stimulánsok használatára adott megfelelő válaszlépések némelyike speciálisan az adott szerhasználati környezethez („setting”) illeszkedik, vagy egybeeshet általánosabb népegészségügyi intézkedésekkel. A stimulánsok használati környezeteiből, illetve abból a tényből, hogy időnként szexuális kontextusban alkalmazzák ezeket a szereket, az is következhet, hogy a drogokkal kapcsolatos válasz-lépések – főleg bizonyos csoportok esetén – egybeeshetnek a szexuális egészségügyi problémákra adott válaszlépésekkel.

Bizonyítékok és válaszlépések

• Amikor a stimulánsokat használók sürgősségi osztályokon keresnek segítséget mérgezéssel vagy magas dózisú használattal összefüggő problémák miatt, fel lehet ajánlani nekik a kezelési vagy ártalomcsökkentő programokba történő beutalást.
• A pszichoszociális beavatkozások – különösen a kontingencia menedzsment – javíthatják a problé-más stimulánshasználat kezelési kimeneteleit. A problémás stimulánshasználatban érintett szemé-lyek kezelésére jelenleg nem áll rendelkezésre bizonyítottan hatékony farmakológiai kezelés.
• A stimulánsokat injektálók számára biztosítani kell a tűcsereprogramokhoz való rendszeres hozzá-férést. Ők a nagy intenzitású és tempójú szerhasználat („binge”) közben gyakrabban injektálhatnak, mint az opioidhasználók.
• A drogbevizsgálást is végző szolgáltatók információnyújtás és tanácsadás révén csökkenthetik a stimulánshasználókat ért ártalmakat; például felhívhatják a figyelmet a potenciálisan veszélyes szennyezőanyagokra vagy a veszélyesen magas dózist tartalmazó tablettákra.
• A stimuláns drogokat elszívók számára további ártalomcsökkentő szolgáltatások kidolgozására lehet szükség, azoknak a stimulánshasználóknak az eléréséhez pedig, akik egyébként nem férnek hozzá ezekhez a szolgáltatásokhoz, külön megkereső programokat kellene indítani.

Európai összkép

• Az Európai Unióban a kokain az első számú stimuláns drog, amellyel kapcsolatban az emberek kezelési lehetőséget keresnek – ezen esetek többsége Spanyolországhoz és Olaszországhoz köthető. Általában évente nagyjából 55 ezren kezdenek el valamilyen kezelést kokainhasználatból eredő problémák miatt, és köztük az elmúlt években – egy csökkenő tendenciát mutató időszak után – ismét nőtt a kezelést első alkalommal megkezdők száma. A kokainproblémák miatt kezelésbe lépők kis hányada a crack kokaint jelöli meg elsődleges problémás drogjaként; ez főleg Belgiumban, Spanyolországban és Franciaországban jellemző.
• Amfetaminok használatával összefüggő problémák miatt általában évente körülbelül 20 ezren jelentkeznek kezelésre. E személyeknek több mint a harmada metamfetaminnal kapcsolatos problémákkal kerül be az ellátórendszerbe, leginkább Csehországban, Németországban és Szlovákiában. Az amfetaminok használata miatt kezelés alatt álló kliensek körülbelül fele először lépett a kezelésbe.
• Néhány országban felügyelt fogyasztói szobák azok számára is elérhetők, akik crack kokaint szívnak. E programok crack kokain elszívásához összeállított eszközöket biztosíthatnak az érintetteknek; a bennük található pipák és szűrők hozzájárulnak a crack kokain biztonságosabb elszívásához.
• MDMA-val kapcsolatos problémákkal nagyon kevesen kezdenek speciális kezelési programokba; e csoport számára sokkal relevánsabbak az ún. „toppanj be központok” („drop-in” szolgáltatások), illetve a fesztiválokon és az éjszakai élet színterein hozzáférhető ártalomcsökkentési lehetőségek.

A legfontosabb kérdések: a stimulánshasználat mintázatai és a kapcsolódó ártalmak

A probléma azonosítása és meghatározása során a következő kulcsfontosságú kérdéseket kell megvála-szolni: ki az érintett, milyen típusú szerekről és szerhasználati mintázatokról van szó, és hol jelentkezik a probléma? A válaszlépéseket az érzékelt konkrét drogproblémákhoz kell igazítani, és azok országtól, illetve az adott időponttól függően eltérhetnek. Azon tényezők széles skáláját, amelyeket a folyamat e szakaszában figyelembe kell venni, A drogproblémák kezelésére irányuló egészségügyi és szociális válaszlépések kidolgozására és megvalósítására vonatkozó cselekvési keret tartalmazza.

A kokain az Európában leggyakrabban használt tiltott stimuláns, amelynek fogyasztása az elmúlt években emelkedő tendenciát mutat. A kokainfogyasztók nagy vonalakban két fő kategóriába sorolhatók. Az elsőbe a kokaint (kokain-hidrokloridot) szippantók tartoznak, akiknek társadalmi integráltsága viszonylag jobb lehet, a másodikba pedig a marginalizáltabb csoportok, amelyeknél a szerhasználati mintázatokban gyakrabban fordul elő az injektálás, a crack kokain (kokain bázis) elszívása és az opioidokkal együtt történő használat.

Európában mind az amfetamint, mind e stimuláns közeli rokonát, a metamfetamint fogyasztják, bár az amfetamin használata gyakoribb. A metamfetamin használata a múltban általában Csehországra, illetve a közelmúltban Szlovákiára korlátozódott, bár néhány további országban is feljegyezték az egyre növekvő alkalmazását. Egyes adatforrásoknál nem lehet különbséget tenni e két szer között, így ezekben az esetekben az általános „amfetaminok” kifejezést használjuk. E két drog orálisan és nazálisan is fogyaszt-ható, de egyes országok marginalizált csoportjai körében az injektálás a szervezetbe juttatás leggyakoribb módja. A metamfetamint el is lehet szívni, bár ez Európában meglehetősen ritkának tűnik.

Sok országban az MDMA nevű (régebben „ecstasy” néven forgalmazott) stimuláns használata stabilizá-lódott, azonban ezzel egyidejűleg az MDMA-nak mind a por, mind a tabletta formájában az átlagosnál magasabb hatóanyag-tartalmat figyeltek meg. Különösen pedig az egyes tablettákban talált magas MDMA-dózisok voltak összefüggésbe hozhatók egészségügyi ártalmakkal és halálesetekkel.

Az egyes európai országokban különböző stimulánsokat használnak a leggyakrabban. Például Francia-országban egy általános népességet célzó felmérés szerint a kokain volt az elmúlt év során leggyakrabban használt tiltott stimuláns, amelyet szorosan követett az MDMA. Finnországban ezzel szemben a népesség franciaországihoz hasonló arányú része használt amfetamint és MDMA-t az elmúlt év során, míg a kokainhasználat kifejezetten ritka volt.

A stimulánsok használatából eredő ártalmak legnagyobb része az intenzív, magas dózisú vagy hosszútávú fogyasztással hozható kapcsolatba. A szervezetbe juttatás módja szintén fontos összekötő tényező; a sti-mulánsok injektálása, valamint a metamfetamin és a crack kokain elszívása egyaránt kifejezetten a prob-lémásabb szerhasználati mintázatokhoz társítható. A magas dózisú és a hosszútávú stimulánshasználat komoly szív- és érrendszeri problémákat, például stroke-ot, kardiomiopátiát és miokardiális infarktust okozhat, és egyes európai országokban a stimulánsokkal összefüggésbe hozható halálok megelőzése fontos stratégiai célkitűzésnek számít. Bár Európában nem túl gyakori kábítószerről van szó, a kristályos metamfetamin használata többféle problémával is kapcsolatba hozható – ilyen például az agresszivitás, az álmatlanság, a bőr gyulladásai és a különféle kiütések, a testsúlycsökkenés és ritkán a halálozás.

A stimulánsokkal kísérletezőknél is előfordulhatnak akut problémák, de ezek ritkábbak, amennyiben a stimulánshasználat nem rendszeres, valamint alacsony dózisú. Ezzel együtt a tiltott szerek piacáról beszerezhető stimulánsok tisztasága és erőssége nagyon eltérő lehet, illetve e drogok többféle szennye-zőanyagot is tartalmazhatnak. Ez járhat akut egészségügyi ártalmakkal, például a különösen magas dózisú MDMA-tablettákkal összefüggésbe hozható túladagolásokkal, illetve hosszabb távúakkal is, mint amilyen a szennyezőanyagoknak való rendszeres kitettség okozta károsodás. Ilyen szennyezőanyag például a kokainmintákban gyakran előforduló és az immunrendszer sérülésével összefüggésbe hozható levamizol. Bár ez nem gyakori, egyes stimulánshasználók hosszabb ideig, akár több napig is fogyaszthatnak magas dózisokat. A nagy intenzitású és tempójú stimulánshasználat („binge”) többféle akut károsodáshoz, például pszichózishoz, agresszióhoz és paranoiához vezethet, és összefügghet a függőség, illetve egyéb hosszútávú egészségügyi és szociális problémák kialakulásával is.

A problémás stimulánshasználat kapcsolatba hozható a szexuális egészség kockázataival is. A férfiakkal szexuális kapcsolatba lépő férfiak egy része időnként részt vesz ún. „chemsex”-partikon, amelyek során gyakran metamfetamint és más szereket injektálva növelik a szexuális gyönyört. Több európai nagyváro-sban is beszámoltak ilyen chemsex-partikról, bár ezek közel sem tekinthetők gyakorinak. Ezek az ese-mények több európai országban is aggodalmat okoznak, mert hozzájárulhatnak a HIV és egyéb, szexuális úton átadható betegségek terjedéséhez. Néhány tanulmányban a crack kokain-problémáktól szenvedő nők körében a pénzért vagy kábítószerért cserébe biztosított szexuális ellenszolgáltatások magas ará-nyáról számoltak be. Ez a szexmunkát végző nők és férfiak stimuláns- és egyéb szerhasználatával kapcso-latos potenciálisan általánosabb problémára, illetve a szerhasználatot és az egészségügyi szempontból kockázatos szexuális viselkedésformákat egyaránt megcélzó válaszlépések kidolgozásának szükségességére is felhívja a figyelmet.

A stimulánsokat időnként alkohollal és egyéb tiltott szerekkel együtt fogyasztják. E kombinációk egy része – például a kokain és alkohol együttes fogyasztása – megnövekedett egészségügyi kockázatokkal jár. A stimulánsokat használók a negatív utóhatások kezelése és az elalvás megkönnyítése érdekében egyéb drogokat is használhatnak, például alkoholt, kannabiszt vagy benzodiazepineket. Egyes problémásabb mintázattal jellemezhető szerhasználók e célból opioidokat is fogyaszthatnak. A polidroghasználat további kockázatoknak teheti ki a stimulánshasználókat, emiatt az ezen a területen alkalmazott válaszlépéseknek gyakran figyelembe kell venniük a stimulánsok és egyéb drogok használata közötti kölcsönhatásokat (lásd: Polidroghasználat: egészségügyi és szociális válaszlépések).

A stimulánsokhoz fűződő problémákhoz kapcsolódó bizonyítékok és válaszlépések

A droggal kapcsolatos adott probléma kezelése terén valószínűleg hatékony, megfelelő válaszlépések kiválasztása megköveteli a beavatkozás vagy beavatkozások kombinációja által elérni kívánt elsődleges célok világos megértését. Ideális esetben a beavatkozásokat a rendelkezésre álló legerősebb bizonyíté-kokkal kell alátámasztani; ha azonban csak nagyon korlátozottan vagy egyáltalán nem állnak rendelke-zésre bizonyítékok, a meggyőzőbb adatok megszerzéséig a szakmai konszenzus lehet a legjobb megoldás. A drogproblémák kezelésére irányuló egészségügyi és szociális válaszlépések kidolgozására és megvalósítására vonatkozó cselekvési keret részletesebben tárgyalja, hogy mit kell figyelembe venni a legmegfelelőbb válaszlépési lehetőség kiválasztása során.

A stimulánshasználat gyakran rekreációs környezetben, azaz az éjszakai élet helyszínein vagy zenei fesztiválokon fordul elő.

A stimulánshasználat miatt akut problémákat tapasztalók a sürgősségi egészségügyi ellátóktól kérhetnek segítséget. A biztosított beavatkozás az érintett által közölt tünetektől függ, de gyakran egy rövid orvosi vagy pszichológiai beavatkozás is elégséges lehet. Ezzel együtt fontos, hogy adott esetben a sürgősségi ellátók tisztában legyenek a megfelelő kezelést, ártalomcsökkentést vagy szexuális egészségügyi szolgál-tatásokat nyújtó szakemberekhez történő beutalás szükségességével is. A stimulánsok azon képessége, hogy szív- és érrendszeri problémákat okozzanak, vagy súlyosbítsák a meglévőket, azt is jelenti, hogy a sürgősségi szív- és érrendszeri ellátást nyújtóknak tisztában kell lenniük azzal, milyen szerepet játszha-tott a droghasználat a kardiovaszkuláris eseményben.

Ártalomcsökkentés

A stimulánsokat injektálóknak valószínűleg több tűre és fecskendőre van szükségük, mint az opioidhasz-nálóknak, mivel általában gyakrabban injektálnak.

Az e csoportot megcélzó válaszlépések gyakran magukban foglalják az érintettekkel való kapcsolatfel-vételt és steril injekciós eszközök, óvszerek, antibakteriális krémek és kenőcsök biztosítását számukra, valamint tájékoztatást a biztonságosabb injektálással, az alapvető higiénével, illetve az ér- és sebgon-dozással kapcsolatban. Egyes felügyelt fogyasztói szobák a stimulánshasználók számára is elérhetők. Mindezen intézkedések megfelelőnek tűnnek, de ezen a területen még nem rendelkezünk kellő mennyi-ségű bizonyítékkal. Az injektálás és a kockázatos szexuális viselkedésformák e megközelítésekből fakadó, mérhető csökkenését még szintén nem támasztják alá megbízható adatok. Figyelembe véve, hogy a stimulánsokkal összefüggésbe hozható problémák súlyosbodni látszanak, további kutatásokra és az ellátás fejlesztésére van szükség.

Annak érdekében, hogy kezelni tudják a – gyakran opioidokat is használó – crack kokaint szívók szükség-leteit, az ártalomcsökkentő beavatkozásokat nyújtóknak a szolgáltatásaikat a biztonságosabb fogyasztási gyakorlatok támogatása érdekében módosítaniuk kell. Ez magában foglalhatja például pipákat és szűrőket tartalmazó készletek biztosítását. A metamfetamin-fogyasztáshoz társítható kockázatok csökkentését célzó beavatkozások szintén magukban foglalhatják az elszíváshoz használható eszközök vagy a biztonságosabb elszívást lehetővé tevő készletek tűcsereprogramokon keresztüli biztosítását. Cseh-országban az alacsonyküszöbű szolgáltatók a metamfetamin-használók számára létrehoztak egy új beavatkozást, az üres zselatinkapszulák kiosztását; ez a módszer a szájon át történő fogyasztás előmoz-dítását, illetve az injektáláshoz társuló HIV- és HCV-fertőzési kockázat csökkentését célozza. E beavatkozás praktikusságát és a viselkedésre gyakorolt hatását – vagy annak hiányát – még ki kell értékelni.

A stimulánshasználat és a kockázatos szexuális viselkedés közötti kapcsolat fényében azon szerhasználók számára, akik chemsex-partikon fogyasztanak stimulánsokat, például metamfetamint vagy kokaint, külön kezdeményezéseket dolgoztak ki. Ezek magukban foglalják a kábítószerrel kapcsolatos, illetve szexuális egészségügyi szolgáltatásokat nyújtó multidiszciplináris szolgáltatókat, valamint a különféle szolgáltatók közötti kooperáció javítását (lásd: Reflektorfényben... A droghasználattal összefüggő szexuális egészségügyi problémák kezelése).

Egyes EU-országokban a drogbevizsgálást is nyújtó szolgáltatók szintén részt vesznek a stimulánsok okozta ártalmak csökkentésében azzal, hogy információt nyújtanak a nagy tisztaságú vagy szennyezett stimulánsok hordozta kockázatokról.

Kezelés

A stimulánshasználat okozta problémákkal kezelésre jelentkezők elsősorban kokaint vagy amfetamint fogyasztanak. Az MDMA-használók ritkán vesznek igénybe kezelést. A kokainhasználattal összefüggő problémákkal kezelést megkezdő személyeket a szerhasználati mintázat alapján nagy vonalakban az alábbi csoportokba lehet osztani:

• kokaint fogyasztók, akik a port orron keresztül szippantják fel önmagában, vagy kannabisszal és/vagy alkohollal, illetve más drogokkal kombinálva;
• akik crack kokaint használnak, gyakran egyéb drogokkal, például heroinnal kombinálva;
• és a többszörös függőséggel jellemezhető személyek, akiknek a kokain mellett egyéb drogok, például a heroin használatával kapcsolatos problémáik is vannak. Ebben a csoportban gyakoribb lehet az injektálás.

Ezek a csoportok bizonyos mértékig eltérő megközelítést igényelnek. Például azoknak a kezelésre jelentkező személyeknek, akik elsősorban kokaint fogyasztanak, a társadalmi integráltságuk jobb lehet, mint a crack kokaint szívó vagy a stimulánsokat injektáló szerhasználóknak. Ez azt jelenti, hogy nagyobb valószínűséggel rendelkeznek rendszeres bevétellel és stabil lakhatási körülményekkel. Az amfetamin-használattal kapcsolatos problémákkal kezelést igénybe vevők szintén heterogén csoportot alkotnak a társadalmi körülményeik és a rájuk jellemző használati mód szempontjából. A stimulánshasználathoz kötődő problémákkal rendelkező személyek különbözősége fontos következményekkel jár mind a szük-séges válaszreakciókra, mind a kezeléshez való hozzáférés akadályainak csökkentésére nézve. Az alkal-mazásban álló szerhasználók számára például előnyt jelenthetnek a munkaidőn kívül nyújtott szolgáltatások.

A kokaint használók esetében hatékonyak lehetnek a pszichoszociális beavatkozások. Míg ezen beavat-kozások különféle intézkedések széles repertoárját foglalhatják magukban, alapvetően olyan, eltérő időtartamú és intenzitású, strukturált terápiás folyamatoknak tekinthetők, amelyek a kliensek viselke-désének pszichológiai és szociális aspektusait egyaránt figyelembe veszik. A droghasználók kezelésére alkalmazott pszichoszociális beavatkozások három általános típusba sorolhatók: kontingencia menedzsment, kognitív viselkedésterápia és motivációs interjú.

A kontingencia menedzsment során a kezelt kliensek viselkedésformáit a kezelési célkitűzésekkel, valamint a program szabályainak és előírásainak vagy a kezelési tervnek a betartásával, illetve be nem tartásával összhangban jutalmazzák (vagy ritkább esetben büntetik). A kliensek jutalmazhatók például különböző kiskereskedelmi cikkekre beváltható utalványokkal. A kognitív viselkedésterápia elősegíti a problémákkal való alternatív megküzdési képességek fejlődését, és az önkontrollra, a szociális készsé-gekre, a megküzdési képességekre, valamint a visszaesés megelőzésére fókuszáló képzésen keresztül a szerhasználathoz kapcsolódó magatartásformák és kogníciók megváltoztatását helyezi előtérbe. A motivációs interjú célja, hogy az érintett személyt motiválttá tegyék a kezelési folyamatban való részvételben.

Jelenleg csak mérsékelten vannak bizonyítékok arra, hogy a kontingencia menedzsment (önmagában, illetve közösségi megerősítéssel vagy kognitív viselkedésterápiával kombinálva) növeli az absztinenciát és a kezelésben tartást. Általánosabban véve, a problémás stimulánshasználatban érintett személyek kezelésére jelenleg nem áll rendelkezésre hatékony farmakológiai terápia. A bizonyítékok áttekintését szolgáló alábbi táblázatban röviden bemutatjuk azokat a kezelési megközelítéseket és beavatkozásokat, amelyek bizonyítottan hasznosak.

A problémás stimulánshasználat adott kezelési módjára vonatkozó bizonyítékok áttekintése

Megállapítás	Bizonyíték
	Hatás	Minőség
A pszichoszociális és viselkedési beavatkozások – különösen a kontingencia menedzsment (önmagában, illetve közösségi megerősítéssel vagy kognitív viselkedésterápiával kombinálva) – javíthatják a kezelés kimeneteleit	Előnyös	Mérsékelt
Összességében a stimulánsokat használók kezelési kimeneteleit javító farmakológiai beavatkozások sikerességére nem áll rendelkezésre elégséges bizonyíték. A legfrissebb bizonyítékok alapján a receptre felírt stimulánsok összefüggésbe hozhatók a kokainhasználat kismértékű csökkenésével, de az amfetaminok használatára nincsenek hatással. Ezzel együtt további kutatásokra van szükség.	Nem egyértelmű	Alacsony

A bizonyíték hatáselemének jelentése:
Előnyös: Bizonyíték a megcélzott irányban megjelenő előnyre. Nem egyértelmű: Nem egyértelmű, hogy a beavatkozás eléri-e a megcélzott előnyt. Lehetséges káros következmény: Lehetséges káros következményre utaló vagy olyan bizonyíték áll rendelkezésre, amely szerint a beavatkozás a szándékolttal ellentétes hatású (pl. a droghasználatot inkább növeli, mint csökkenti).

A bizonyíték minőségelemének jelentése:
Magas: A rendelkezésre álló bizonyítékok nagyon megbízhatónak tűnnek. Mérsékelt: A rendelkezésre álló bizonyítékok elfogadható mértékben megbízhatónak tűnnek. Alacsony: A rendelkezésre álló bizonyítékok korlátozottan megbízhatónak tűnnek. Nagyon alacsony: A rendelkezésre álló bizonyítékok egyelőre nem elégségesek, ennélfogva jelentős a bizonytalanság azzal kapcsolatban, hogy a beavatkozás eléri-e a megcélzott eredményt.

Európai összkép: a stimulánsokkal kapcsolatos beavatkozások elérhetősége

Jelenleg csupán néhány országhoz (beleértve Spanyolországot és Olaszországot) köthető az évente jelentett, kokainhasználattal kapcsolatos kezeléskezdések többsége, jellemzően mintegy 56 ezer eset. A speciális kezelést megkezdő személyek zöme (körülbelül háromnegyede) a kokaint jelöli meg fő droghasználati problémájaként. Jelenleg Belgiumban, Spanyolországban és Franciaországban viszonylag magasak a crack-használattal kapcsolatos kezelési igények. Néhány országban az opioidproblémákkal kezelés alatt állók közül sokan a kokaint jelölik meg a heroinnal vagy más opioidokkal kombinációban használt drogként. Mivel a kokainproblémák miatt végzett kezelések egy része valószínűleg a meglévő megfigyelési rendszerek keretein kívül történik, a közölt adatok nagy eséllyel alábecsülik a valós számokat.

Európában a speciális kezelési programokat megkezdő kliensek közül átlagosan évente körülbelül 20 ezren nyilatkoznak úgy, hogy az általuk használt elsődleges szerek az amfetaminok. Nagyjából a felük először kap kezelést. Bulgáriában, Németországban, Finnországban, Lettországban és Lengyelországban a kezelésbe lépők általában több mint 15%-a jelölte meg az amfetaminokat elsődlegesen problémát jelentő drogként. Az elsődlegesen metamfetamin-problémákkal kezelésbe lépők nagy része Csehországban, kisebb részük Németországban és Szlovákiában él. Ezen országok adják együttesen az évente metamfetamin-probléma miatt speciális kezelést megkezdő kliensek többségét Európában. Összességé-ben az elsősorban amfetamin vagy metamfetamin miatt első ízben kezelésbe lépők száma 2015 óta viszonylag stabil maradt. Ehhez hasonlóan e csoporton belül viszonylag stabil maradt azoknak az aránya is, akik injektálással juttatják szervezetükbe az amfetaminokat, szemben a drogok egyéb csoportjaival, amelyekben az injektálás csökkenése volt megfigyelhető.

Mivel Európában néhány országtól eltekintve a metamfetamin-használat kismértékű, nehéz összeurópai szinten értékelni a válaszlépéseket. Az Európában jelenleg elérhető szolgáltatói szintű válaszlépések bár korlátozottak, magukban foglalják az alacsonyküszöbű szolgáltatásokat, a mentális és a szexuális egész-ségügyi szolgáltatásokat, valamint a szerhasználók, illetve a fiatalok számára biztosított kezeléseket. Csehországban, ahol a metamfetamin szervezetbe juttatásának módja leggyakrabban az injektálás, a pszichoszociális beavatkozásokat biztosító járóbeteg-ellátás és a terápiás közösség modelljét alkalmazó bentlakásos kezelési programok állnak a válaszlépések középpontjában. A metamfetaminokat injektálók képezik az ártalomcsökkentő programok egyik elsődleges célcsoportját is.>

Szakpolitikai és gyakorlati következmények

Alapvetés

• A stimulánshasználattal összefüggő problémák súlyossága függ a szerhasználati mintázattól, a szerhasználó csoportoktól és a használat környezetétől. Ennek megfelelően a válaszlépéseket a helyi szerhasználati mintázatokhoz és problémákhoz kell igazítani.
• A stimulánshasználati problémákra adott alapvető válaszlépések jelenleg többek között pszicho-szociális kezelést, elsődleges kontingencia menedzsmentet és különféle ártalomcsökkentő kezdeményezéseket foglalnak magukba, amelyek főleg a stimulánsokat injektáló személyeket célozzák.

Lehetőségek

• A szexuális egészségügyi szolgáltatók és a droghasználati problémákra irányuló kezelést biztosító ellátók közötti kapcsolatok megerősítése mindkettő hatékonyságát és eredményességét javíthatná.

Hiányosságok

• A stimulánshasználók számára elérhető ártalomcsökkentő beavatkozások további fejlesztést és értékelést igényelnek.
• A hatékony kezelési modalitások utáni kutatás, beleértve a stimulánsfüggőség farmakológiai kezelési lehetőségeinek kifejlesztését, továbbra is prioritás.

Adatok és ábrák

Ebben a részben a 27 EU-tagországból, Norvégiából és Törökországból származó adatokra épülő, a fiatalok (15–34 éves korosztály) stimulánshasználatával, valamint a stimulánshasználókat célzó kezelésekkel kapcsolatos néhány kulcsfontosságú statisztikát mutatunk be. Az elterjedtséggel, szer-használati mintázatokkal és kezelésekkel kapcsolatos részletesebb statisztikák, valamint a módszertani információk weboldalunk Statisztikai közlöny aloldalán találhatók. A lenti infografika interaktív verziójának megtekintéséhez és a forrásadatokhoz való hozzáféréshez kattintson az infografikára.

 

 

 

 

További források

EMCDDA

• Bevált gyakorlatok portálja.
• Az EMCDDA kokainnal kapcsolatos segédanyagai.
• Statisztikai közlöny.
• Európai kábítószer-jelentés. Tendenciák és fejlemények. 2021.
• Recent changes in Europe’s cocaine market: Results from an EMCDDA trendspotter study, EMCDDA gyors közlemény, 2018
• Joining up sexual health and drug services to better meet clients’ needs, Owen Bowden-Jones, háttérdokumentum, 2017.
• Treatment for cocaine dependence: reviewing current evidence, Perspectives on drugs, 2015.
• Emergency health consequences of cocaine use in Europe, Perspectives on drugs, 2014.
• Emergency health consequences of cocaine use in Europe. A review of the monitoring of drug-related acute emergencies in 30 European countries, szakmai jelentés, 2014.
• Health and social responses for methamphetamine users in Europe, Perspectives on drugs, 2014.
• Exploring methamphetamine trends in Europe, EMCDDA-tanulmány, 2014.

A jelen útmutatóról

Ez az útmutató áttekintést nyújt a stimulánsokkal kapcsolatos problémákra adott egészségügyi és szociális válaszlépések megtervezése és megvalósítása során szem előtt tartandó legfontosabb szempontokról, valamint az elérhető beavatkozásokról és azok hatékonyságáról. Emellett figyelembe veszi a szakpolitikai és gyakorlati következményeket is. Ez az útmutató egy több részből álló dokumentum, a Drogproblémákkal kapcsolatos egészségügyi és szociális válaszlépések: 2021-es európai útmutató részét képezi.

Ajánlott hivatkozás: A Kábítószer és Kábítószer-függőség Európai Megfigyelőközpontja (2021), Stimulánsok: egészségügyi és szociális válaszlépések, https://www.emcdda.europa.eu/publications/mini-guides/stimulants-health….

Azonosítók

HTML: TD-03-21-332-EN-Q
ISBN: 978-92-9497-669-7
DOI: 10.2810/502967