Gyógyszerek nem gyógyászati felhasználása: egészségügyi és szociális válaszlépések

Áttekintés

A legfontosabb kérdések

Egyre több figyelem irányul a gyógyszerek és gyógyászati készítmények nem gyógyászati célú használatá-nak jelentős népegészségügyi következményeire. A gyógyszerek nem gyógyászati felhasználásához kap-csolódó problémák magukban foglalják mind az akut egészségkárosodást, mind az olyan krónikus prob-lémákat, mint például a függőség.

A gyógyszerek azon csoportjai, amelyek az Európai Unióban leginkább összefüggésbe hozhatók a nem gyógyászati célú használattal kapcsolatos aggodalmakkal, az alábbiak:

• nyugtatók és altatók, ideértve a barbiturátokat, benzodiazepineket és benzodiazepinekkel rokon gyógyszereket, például a „Z-szereket”;
• opioidok, beleértve a fájdalomcsillapító gyógyszereket és az opioid agonista terápiás gyógyszereket;
• a figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar (ADHD) kezelésére szolgáló stimulánsok; és
• vény nélkül kapható gyógyszerek, ideértve néhány köhögés elleni szirupot és antihisztamint.

Az opioid agonisták eltérítése és nem gyógyászati célú felhasználása különösen nagy problémát jelent Európában. A halálozáson túl kapcsolódó következmények lehetnek a gyógyszer injektálásához fűződő komplikációk, a kezelések kimenetelének negatív befolyásolása és a kezelést végzők pozitív megítélésének veszélyeztetése.

Bizonyítékok és válaszlépések

• Megfigyelés a probléma jellegének és mértékének megállapítása érdekében, ami elengedhetetlen a megfelelő válaszlépések kidolgozásához.
• Egyértelmű iránymutatással alátámasztott, bevált klinikai gyakorlat, amely csökkentheti a gyógy-szerek esetleges eltérítésének és a velük való visszaélésnek a kockázatát. Opioid agonista gyógy-szerek esetében mérsékelheti a nem gyógyászati célú használathoz kapcsolódó káros következ-ményeket is.
• Megelőzési célú intézkedések, amelyek magukban foglalják a kezelőorvosok képzését, valamint minőségi standardok és protokollok kialakítását a receptre történő felírásra vonatkozó gyakorlat javítása érdekében; a hozzáférés szabályozását, mint például értékesítési és csomagolási korláto-zások előírását, valamint a felesleges gyógyszerek, illetve a hulladék ártalmatlanítására vonatkozó módszerek bevezetését; továbbá a nem gyógyászati célú felhasználástól történő visszatartást szolgáló készítmények alkalmazását.
• Annak elősegítése, hogy az egészségügyi szakemberek megfelelő képzést kapjanak a problémás használat megállapítására és kezelésére vonatkozóan, valamint hogy fel tudják ismerni a nem gyógyászati célú használat jeleit. Az alapellátásban nyújtott segítség megfelelő lehet azoknak az embereknek, akiknek nem gyógyászati célú gyógyszerhasználattal összefüggő problémáik vannak, de nem szívesen vennék igénybe a drogfogyasztók számára nyújtott hagyományos kezeléseket.

Európai összkép

• A gyógyszerek nem gyógyászati célú használatának kezelésére irányuló jelenlegi európai gyakor-latra nézve korlátozott információk állnak rendelkezésre. Ez akadályozza mind a tendenciák érté-kelését, mind a célzott válaszlépések megtételét.
• A probléma jellegének és mértékének jobb megértéséhez, valamint a fejlemények nyomon köve-téséhez szükséges munka jelenleg is zajlik, és kiterjed az akut események megfigyelőhelyeken (Euro-DEN Plus hálózaton) keresztül történő monitorozására, drogbevizsgáló szolgáltatóktól történő adatgyűjtésre és a szennyvízelemzés fejlesztésére.
• Számos EU által finanszírozott projekt zajlott ezen a területen, mint például a CODEMISUSED, amely a kodeinhasználatot, a kodeinnel való visszaéléseket és a kodeinfüggőséget vizsgálta, az ATOME (Az opioid gyógyszerekhez való hozzáférés Európában) projekt, valamint az opioidok Európán belüli, nem gyógyászati felhasználásának témakörében jelenleg is tartó együttműködés az EMCDDA és az Európai Gyógyszerügynökség között.

A legfontosabb kérdések: a gyógyszerek nem gyógyászati felhasználásának mintázatai és a kapcsolódó ártalmak

A probléma azonosítása és meghatározása során a következő kulcsfontosságú kérdéseket kell megvála-szolni: ki az érintett, milyen típusú szerekről és szerhasználati mintázatokról van szó, és hol jelentkezik a probléma? A válaszlépéseket az érzékelt konkrét drogproblémákhoz kell igazítani, és azok országtól, illetve az adott időponttól függően eltérhetnek. Azon tényezők széles skáláját, amelyeket a folyamat e szakaszában figyelembe kell venni, A drogproblémák kezelésére irányuló egészségügyi és szociális válaszlépések kidolgozására és megvalósítására vonatkozó cselekvési keret tartalmazza.

A vényköteles gyógyszerek nem gyógyászati célú használata egyre növekvő probléma Európában, amely egyúttal összefüggésbe hozható mind különféle akut egészségkárosodásokkal, mind krónikus problé-mákkal, például a függőséggel.

Számos olyan szert használnak gyógyászati célra, amelyet nemzetközi kábítószer-ellenőrzési egyezmények szabályoznak, és a nemzetközi kábítószer-ellenőrző rendszer kitűzött célja, hogy az alapvető gyógyszerek megfelelő elérhetőségének biztosítása mellett intézkedéseket vezessenek be annak érdekében, hogy e gyógyszerek nem megfelelő felhasználásának lehetősége csökkenjen.

A gyógyászati szerek már régóta jelen vannak a kábítószerpiacon, illetve hosszú ideje kereskednek velük és használják őket a pszichoaktív tulajdonságaik miatt. Összességében azonban – más szerekhez képest – a mintázatokkal és tendenciákkal kapcsolatos ismeretek jelenleg ezen a területen gyakran még korláto-zottabbak. Ennek számos oka van, többek között a pszichoaktív tulajdonságokkal rendelkező gyógyszerek nagy száma; hogy bonyolult meghatározni, mi minősül nem gyógyászati célú használatnak (lásd Reflektorfényben... A benzodiazepinek nem gyógyászati célú használata); valamint az a tény, hogy ezeket a gyógyszereket sokszor más, ismertebb tiltott szerekkel együtt alkalmazzák (polidroghasználat formájában).

Az Európai Kábítószeres Sürgősségi Ellátás Hálózat (Euro-DEN Plus) folyamatosan figyelemmel kíséri számos európai ország kórházában a kábítószerekhez kapcsolódó eseteket, és az ebből származó infor-mációk azt mutatják, hogy az esetek egyötöde vényköteles vagy vény nélkül kapható gyógyszerek (leginkább opioidok és benzodiazepinek) nem gyógyászati célú használatával függ össze. Ugyanakkor a minta nem reprezentatív sem országos, sem európai szinten, és a megállapításokat körültekintéssel kell kezelni.

A gyógyszerek nagy részét a szokásos gyakorlat és iránymutatások szerint írják fel, gyakran korlátozott időtartamra. A problémák abból eredhetnek, ha az emberek azt követően is használják ezeket a szereket, miután az eredeti egészségügyi problémájuk megoldódott, ha túl sokat használnak belőlük, vagy a terápiás adagnál nagyobb mennyiséget vesznek be, illetve ha adnak belőle a családtagjaiknak vagy barátaiknak is. Ezen túlmenően a gyógyszerek nem gyógyászati célú használata más kábítószerekkel kombinálva olyan kölcsönhatásokat eredményezhet, amelyek még ártalmasabbak lehetnek, vagy akár halálhoz is vezethetnek.

A gyógyszerek nem gyógyászati felhasználásának néhány ismert mintázata:

• Egyes emberek szorongással vagy más mentális betegséggel küzdenek, illetve fájdalmaik vannak, és ezeknek a tüneteknek az enyhítésére megfelelő orvosi felügyelet nélkül szednek gyógyszereket, vagy azokat az elfogadott orvosi gyakorlaton kívül eső módon használják.
• Vannak, akik orvosi indok nélkül, rekreációs célból vagy serkentőként használnak gyógyszereket, például bódultság előidézése, a fizikai állapotuk javítása vagy hosszabb ideig tartó koncentráció elősegítése érdekében.
• Sokan a heroinnal vagy a központi idegrendszerre ható stimulánsokkal együtt vényköteles opioidokat is használnak. A benzodiazepinek vagy „Z-szerek” szintén használhatók a bódultság fokozására, az opioidelvonási tünetek késleltetésére vagy a stimulánsok fogyasztását követően fellépő mellékhatások (szorongás, depresszió, álmatlanság stb.) csökkentésére. A polidroghasználat ezen típusa az öngyógyítás egy formájaként is értelmezhető a heroint és stimulánsokat fogyasztó személyek esetén.

Az opioid agonista gyógyszerek (mint a metadon és a buprenorfin) eltérítése és nem gyógyászati célú felhasználása különösen nagy problémát jelent Európában. Az e gyógyszerek – nem feltétlenül az orvosi célú alkalmazástól eltérő – használatával összefüggésbe hozható halálesetek előfordulása számos országban emelkedett az elmúlt évtizedben. A halálozáson túl az opioid agonista gyógyszerek nem gyógyászati célú fogyasztásának kapcsolódó következményei lehetnek a gyógyszer injektálásához fűződő szomatikus szövődmények (pl. végtagi iszkémia vagy szövetelhalás), a vérrel terjedő vírusfertőzések kockázata és a kezelések kimenetelének esetleges negatív befolyásolása. Az opioid agonista gyógyszerek eltérítése miatti aggodalmak negatív hatással lehetnek a receptírási gyakorlatra, ronthatják a kezelést végzők megítélését, és veszélyeztethetik az opioidfüggő egyének hosszútávú kezelésének közvélemény általi elfogadását. Egyes tanulmányok kimutatták, hogy a receptfelírási útmutatókkal támogatott bevált klinikai gyakorlat csökkentheti e gyógyszerek nem megfelelő használatának kockázatát a közösségen belül.

Európai adatok és tanulmányok szerint azoknak a nagy része, akik nem gyógyászati célból használnak vényköteles vagy vény nélkül kapható opioid agonista gyógyszereket Európában, szintén érintettek a hosszútávú, magas kockázatú opioidhasználatban, és kórtörténetükben szerepel az opioidfüggőség és a kezelési tapasztalat.

A nem megfelelő receptírási gyakorlat fontos szerepet játszik a gyógyszerek nem gyógyászati felhaszná-lásában. Ez magában foglalja nemcsak a túlzott orvosi alkalmazást, hanem – különösen opioid agonista gyógyszerek esetén – a szükségesnél kisebb mennyiség felírását is. Az optimális mennyiséget el nem érő receptírási gyakorlat hozzájárulhat az eltérített opioid agonista gyógyszerekre irányuló egyre növekvő kereslethez a betegek körében, hogy megnöveljék a felírt dózist, és hatásos opioidszintet érjenek el, de az is előfordul, hogy tiltott opioidokat használnak erre a célra. Elégtelen vagy visszafogott opioid agonista dózisokat (amelyek nem egyeznek meg a klinikai iránymutatások által ajánlott dózisokkal) több európai országban is feljegyeztek. Az opioid agonista kezelésekhez való hozzáférés hiánya szintén dokumentáltan hozzájárul az opioid agonista gyógyszerek nem orvosi felhasználásához (lásd az EMCDDA technikai jelentését: Balancing access to opioid substitution treatment (OST) with preventing the diversion of opioid substitution medications in Europe: challenges and implications).

A gyógyszerek nem gyógyászati felhasználásához fűződő problémákkal kapcsolatos bizonyítékok és válaszlépések

A droggal kapcsolatos adott probléma kezelése terén valószínűleg hatékony válaszlépések kiválasztása megköveteli a beavatkozás vagy beavatkozások kombinációja által elérni kívánt elsődleges célok világos megértését. Ideális esetben a beavatkozásokat a rendelkezésre álló legerősebb bizonyítékokkal kell alátámasztani; ha azonban csak nagyon korlátozottan vagy egyáltalán nem állnak rendelkezésre bizonyítékok, a meggyőzőbb adatok megszerzéséig a szakmai konszenzus lehet a legjobb megoldás. A drogproblémák kezelésére irányuló egészségügyi és szociális válaszlépések kidolgozására és megvalósítására vonatkozó cselekvési keret részletesebben tárgyalja, hogy mit kell figyelembe venni a legmegfelelőbb válaszlépési lehetőség kiválasztása során.

A gyógyszerek nem gyógyászati felhasználásával kapcsolatos válaszlépések mérlegelésekor fontos betartani azt, amit az Egészségügyi Világszervezet egyensúlyi elvnek nevez; ez hangsúlyozza, hogy míg a gyógyszerek nem gyógyászati felhasználását minimalizálni, addig a megfelelő orvosi célokra történő elérhetőségüket maximalizálni kell. Fontos megjegyezni, hogy a nem megfelelő korlátozások és az ellátás rendszerszintű akadályai (pl. az ártámogatás hiánya) olyan nem kívánt következményekhez vezethetnek, mint a tiltott használat növekedése, a gyógyszerek eltérítése és nem gyógyászati célú használata, és potenciálisan hozzájárulhatnak ahhoz, hogy a betegek számára nem áll rendelkezésre elegendő gyógyszer.

Monitorozás

A nem gyógyászati célú gyógyszerhasználat természetének és mértékének jobb megértése – ideértve az elterjedtség, a használati motivációk, a kezelésekhez való hozzáférhetőség rendszerszintű akadályai és a beszerzési források vizsgálatát, valamint az idővel bekövetkező változások nyomon követését – elenged-hetetlen a megfelelő válaszlépések kidolgozásához. Ugyanakkor a gyógyszerek és azok beszerzési forrá-sainak változatossága, a használók különféle csoportjai, valamint az országonként eltérő receptírási gyakorlat és jogszabályi keretek mindezt kihívást jelentő feladattá teszik. E változatosság okán ugyanakkor fontos tisztázni, mi minősül nem gyógyászati célú használatnak, különösen országok közötti összehasonlításban.

A probléma mértékét különböző adatforrások értékelésével kell felmérni. A lakosság körében végzett felmérések értékes betekintést nyújthatnak a használat témájába, de a gyógyszerek nem gyógyászati célú alkalmazásáról szóló információkat más lényeges epidemiológiai mutatók is rögzíthetik – például a gyógyszerek nem gyógyászati felhasználásához kapcsolódó problémák miatt kezelést igénylő emberek száma, valamint a gyógyszerekhez kötődő drogtúladagolás miatti halálesetekre vonatkozó statisztika.

A gyógyszerek nem gyógyászati célú használatának mutatói származhatnak a kábítószerek káros hatá-sairól szóló országos vagy nemzetközi adatbázisokból. Információforrásnak számíthatnak még a bonco-lások, a börtönök csakúgy, mint a bódult állapotban történő vezetési esetekből származó adatok. A ren-dőrség által végzett lefoglalások rávilágíthatnak a feketepiacon elérhető gyógyszerekre, és következtetni engednek a probléma méretére. A szennyvízanalízis a drogfogyasztás epidemiológiájának új eszköze, amely információkat adhat e drogok összes, egy adott közösségen belüli használatára vonatkozóan. A használatban mutatkozó heti eltérések rekreációs alkalmazásra utalhatnak.

A gyógyszertári értékesítési statisztikák olcsó és hatékony eszközt jelentenek a gyógyszerhasználat és a tendenciák követéséhez. Az egészségbiztosítási térítési igények és a receptadatbázisok szintén hasznos információkkal szolgálhatnak. Az ezekből származó adatok tovább vizsgálhatók annak érdekében, hogy információt kapjunk a többszörös gyógyszerfelíratás és a hamisított receptek előfordulási gyakoriságáról. A potenciális nem gyógyászati célú használat egyik mutatója, ha egy meghatározott drogot nagyobb mennyiségben egy kisebb fogyasztói kör használ.

Az internetes megfigyelés is segíthet felismerni a gyógyszerek nem gyógyászati felhasználását. Adatok gyűjthetők a weboldalakról az egyes gyógyszerekre vonatkozó keresési trendek alapján, illetve a nem gyógyászati célú használathoz fűződő online jelentésekből.

Megelőzés és kezelés

A gyógyszerek nem gyógyászati felhasználásával kapcsolatos kezelési és megelőzési intézkedéseknek biztosítaniuk kell, hogy a gyógyszerek elérhetőek legyenek azok számára, akiknek orvosi okból szükségük van rájuk, egyúttal minimalizálniuk kell a nem gyógyászati célú használat körét. Ennek érdekében a WHO az ellenőrzött gyógyszerekhez való hozzáférhetőségre vonatkozó iránymutatásokat dolgozott ki. Az ilyen jellegű hozzáférés hiánya a világ számos országában, köztük egyes európai országokban is problémát jelent.

Az, hogy a gyógyszerek egyre inkább elérhetők az interneten, szabályozási kihívásokat támaszt, és új válaszlépések kidolgozását teszi szükségessé. Ez sok esetben – ahogy az ellátási lánc gyártási és forgal-mazási szakaszában történő eltérítés elleni intézkedések esetén gyakran lenni szokott – inkább bűn-üldözési, mint egészségügyi és szociális válaszlépéseket igényel. A különböző piacokon megjelenő gyógy-szerek forrásainak pontosabb megismerése a siker elérése szempontjából kritikus jelentőséggel bír.

Az elmúlt években a technológiai fejlődés számos módon csökkentette az eltérítés bizonyos formáinak lehetőségét. Például az elektronikus nyilvántartás és a központi receptadatbázisok bevezetése korlátozta a többszörös gyógyszerfelíratás lehetőségét.

Tekintettel arra, hogy az opioid agonista kezelés szintén potenciális eltérítési forrás lehet, bevált klinikai gyakorlat szükséges az arra vonatkozó egyensúly megteremtéséhez, hogy akiknek szükségük van rá, azok számára rendelkezésre álljanak a klinikailag megfelelő dózisok, valamint a hatékonyan és könnyen elér-hető opioid agonista kezelések, miközben megfelelő biztosítékok segítik az esetleges eltérítés kockáza-tainak csökkentését. Mivel úgy tűnik, hogy az Egyesült Államokban zajló opioidjárványt részben a fájda-lomcsillapítók nem megfelelő felírási gyakorlata okozza, oda kell figyelni az iránymutatások biztosítására és arra is, hogy az orvosok tisztában legyenek a fájdalom csillapítására szánt gyógyszerek nem megfelelő felírásának esetleges negatív következményeivel.

Az opioid agonista gyógyszerek eltérítésének megakadályozására irányuló egyik stratégia, hogy regiszt-rálják az ilyen kezelést igénybe vevő pácienseket, továbbá egyes országokban az összes beteget felveszik egy központi, nemzeti szintű nyilvántartásba. Ennek számos előnye van: meggátolja, hogy a betegek több forrásból is metadonhoz, buprenorfinhoz vagy opioid agonista gyógyszerekhez jussanak; az egyéb ellenőrzött, központi jóváhagyáshoz kötött gyógyszerekhez, például más opioidokhoz való hozzáférési lehetőségeket is korlátozhatja; továbbá a kezelések számára vonatkozóan is pontosabb adatokat szol-gáltathat. Ugyanakkor a betegek központi nyilvántartásának hátránya, hogy növelheti a személyes adatok védelmének megsértésére vonatkozó kockázatot, és egyes pácienseket elriaszthat a kezelés igénybevételétől. A WHO iránymutatása alapján az opioidfüggőség hatékony és biztonságos kezelése központi nyilvántartás nélkül is elérhető. Mivel az ilyen nyilvántartás a személyes adatok védelmének sérülése esetén kárt is okozhat, kizárólag akkor használható, ha a kormányzati szerveknél hatékony rendszer biztosítja a személyes adatok védelmét és az adatmegosztás ellenőrzését.

Bár az opioid agonista gyógyszerek eltérítése az utóbbi években egyre nagyobb probléma lett, a jellegére és méretére vonatkozó rendszerszintű megfigyelések nemigen történtek. Ezért további empirikus adatok szükségesek a szabályozási döntések megalapozásához, valamint a megelőzési és kockázatkezelési tervek kidolgozásához.

A gyógyszerek nem gyógyászati felhasználásával kapcsolatos kezelés hasonló más droghasználati prob-lémákéhoz, és azt az egyéni igényekre kell szabni. A jelenleg rendelkezésre álló bizonyítékok azt mutatják, hogy a kognitív viselkedésterápia a dózisok csökkentésével együtt mérsékelheti a benzodiazepin-függőséget, de ez csak rövidtávon bizonyult hatékonynak. A kognitív viselkedésterápia elősegíti a prob-lémákkal való alternatív megküzdési képességek fejlődését, és az önkontrollra, a szociális készségekre, a megküzdési képességekre, valamint a visszaesés megelőzésére fókuszálva a szerhasználathoz kapcsolódó magatartásformák és kogníciók megváltoztatására irányul. Arra is van bizonyíték, hogy az opioid agonista kezelés hatékony segítség a kezelésben tartásban és a szerhasználat csökkentésében a gyógyszeripari opioidoktól függő személyek esetén.

A gyógyszerek nem gyógyászati célú használatához fűződő problémákkal küzdő emberek sokféle társa-dalmi csoportból érkeznek. Az alapellátásban végzett kezelések megfelelőbbek lehetnek azoknál a cso-portoknál, amelyek tagjai nem férnek könnyen hozzá a specifikus kezelésekhez. Ugyanakkor az alap-ellátásban dolgozók esetleg kevésbé tájékozottak a gyógyszerek nem gyógyászati felhasználásával kapcsolatban, illetve sok olyan ember, akinek vényköteles gyógyszerrel összefüggő problémája van, nem veszi észre, hogy drogproblémával küzd, vagy nem osztja meg ezt a tényt az orvosával. A polidrog-használatban érintett emberek nem feltétlenül ismerik fel azt, hogy gyógyszerproblémáik is vannak, ezért fontos, hogy a kezelőhelyek ezt is felmérjék, és biztosítsák számukra a szükséges kezeléseket.

A beteg és az orvos közötti szoros terápiás kapcsolat fontos szerepet játszhat a gyógyszerek nem gyógyá-szati célú használatának megelőzésében. A drogfogyasztó személyek kezelése során az orvosoknak ismerniük kell azokat az okokat, amelyekre hivatkozva a páciensek újabb recepteket kérnek (például elveszett gyógyszerek vagy receptek), és ha ez többször is előfordul, tovább kell vizsgálódniuk. Ismeretlen pácienseknek kellő körültekintéssel kell receptet felírni, anélkül, hogy az azokra rászoruló betegektől visszatartanák a gyógyszereket. Az alapellátásban dolgozókat fel kell készíteni arra, hogyan birkózzanak meg ezekkel a dilemmákkal.

A gyógyszerek nem gyógyászati felhasználásának kezelésével kapcsolatos bizonyítékok áttekintése

Megállapítás	Bizonyíték
	Hatás	Minőség
A kognitív viselkedésterápia a dózisok csökkentésével együtt mérsékelheti a benzodiazepin-használatot, de csak rövidtávon.	Előnyös	Mérsékelt
Mind a buprenorfin, mind a metadon agonista kezelés hatékony a kezelésben tartás elősegítésében és a szerhasználat csökkentésében olyan személyek esetén, akiknél gyógyszeripari opioidoktól való függőség áll fenn.	Előnyös	Alacsony

A bizonyíték hatáselemének jelentése:
Előnyös: Bizonyíték a megcélzott irányban megjelenő előnyre. Nem egyértelmű: Nem egyértelmű, hogy a beavatkozás eléri-e a megcélzott előnyt. Lehetséges káros következmény: Lehetséges káros következményre utaló vagy olyan bizonyíték áll rendelkezésre, amely szerint a beavatkozás a szándékolttal ellentétes hatású (pl. a droghasználatot inkább növeli, mint csökkenti).

A bizonyíték minőségelemének jelentése:
Magas: A rendelkezésre álló bizonyítékok nagyon megbízhatónak tűnnek. Mérsékelt: A rendelkezésre álló bizonyítékok elfogadható mértékben megbízhatónak tűnnek. Alacsony: A rendelkezésre álló bizonyítékok korlátozottan megbízhatónak tűnnek. Nagyon alacsony: A rendelkezésre álló bizonyítékok egyelőre nem elégségesek, ennélfogva jelentős a bizonytalanság azzal kapcsolatban, hogy a beavatkozás eléri-e a megcélzott eredményt.

Európai összkép: a gyógyszerek nem gyógyászati felhasználásához kapcsolódó beavatkozások elérhetősége

A gyógyszerszabályozásért több nemzetközi szervezet és ügynökség is felelős, ideértve az Európai Gyógyszerügynökséget, az Egészségügyi Világszervezetet, az ENSZ Kábítószer- és Bűnügyi Hivatalát, valamint a Nemzetközi Kábítószer-ellenőrző Szervet. A EMCDDA információt gyűjt a receptírásra vonatkozó nemzeti jogi szabályozásokról, ideértve az engedélyezett szerekre és vénykötelességre vonatkozó előírásokat, továbbá az opioid agonista kezelésekben történő részvétel kritériumait, valamint a jogsértési következményeket.

Az EU-tagállamok helyettesítési nyilvántartásai segítenek megakadályozni, hogy egy páciens több recepthez is hozzájusson abból adódóan, hogy két vagy több orvos párhuzamosan ír fel recepteket. Más pszichoaktív gyógyszereket, például a tramadolt és a fentanilt, egyes benzodiazepineket és az új pszicho-aktív anyagként árusított, engedély nélküli gyógyszereket (vagy fordítva), az Európai Unió korai jelző-rendszerén keresztül követik nyomon, amely egyúttal a szokatlan vagy ártalmas hígító anyagokkal módosított hagyományos (ellenőrzött) szerek, valamint egyes szerek más anyagokként (például az „új opioidok” benzodiazepinként) történő értékesítését is figyelemmel kíséri.

Az olyan szolgáltatások, mint az Európai Gyógyszerügynökség által vezetett EudraVigilance adatbázis és a WHO nemkívánatos hatásokat felsoroló adatbázisa, szintén azonosíthatják a gyógyszerek nem gyógyászati felhasználására utaló jeleket. Ezek az ügynökségek adatokat gyűjtenek azokról a szerekről, amelyek összefüggésbe hozhatók a kórházi sürgősségi osztályok és más források által jelentett nemkívánatos eseményekkel. Információkat tartalmaznak a gyógyszerek rekreációs célú – önmagukban vagy más pszichoaktív anyagokkal együttes – szedéséhez kapcsolódó problémákról.

Ezenfelül az Európai Kábítószeres Sürgősségi Ellátás Hálózat (Euro-DEN Plus) nyomon követi a 31 európai megfigyelőközpontban jelentett, kábítószerrel kapcsolatos vészhelyzeteket, egyedülálló betekintést engedve ezzel a droghasználathoz és a gyógyszerek nem gyógyászati felhasználásához fűződő akut egészségügyi problémákba.

Számos európai kutatási projekt bír relevanciával ezen a területen, ideértve az EU által finanszírozott, befejezett ATOME (Az opioid gyógyszerekhez való hozzáférés Európában) projektet, valamint a négyéves, szintén EU által finanszírozott CODEMISUSED projektet, amely a kodeinhasználatot, a kodeinnel való visszaéléseket és a kodeinfüggőséget vizsgálta 2013 és 2017 között. Az EMCDDA jelenleg együttműködik az Európai Gyógyszerügynökséggel és más nemzetközi partnerekkel az opioidok nem gyógyászati célú európai használatát érintően, különös tekintettel az illegális opioidkereskedelem nyomon követésére.

Számos intézkedést dolgoztak ki és alkalmaznak jelenleg is Európában annak érdekében, hogy minima-lizálják az opioid agonista gyógyszerek eltérítését. Ezek közé tartoznak a következők:

• orvosi receptfelírási útmutatók a dózisok felügyeletére vonatkozóan olyan emberek esetén, akik a kezelésük szempontjából nem stabilak;
• az orvosok képzése az opioidok biztonságos felírásával kapcsolatban, ideértve a betegek alapos kezdeti felmérését és rendszeres monitorozását, valamint a tájékoztatásukat a biztonságos hasz-nálatra vonatkozóan, beleértve a megfelelő tárolást és megsemmisítést;
• elektronikus gyógyszeradagolók a biztonságos opioidfelírás elősegítése és az orvosi hibák csökken-tése érdekében;
• ellenőrzési intézkedések, mint a betegek toxikológiai tesztelése, tablettaszámlálás és előre be nem jelentett ellenőrzés;
• rendszerszintű szabályozás a gyógyszertári tranzakciók nyilvántartása útján, nem megfelelő felírás esetén fegyelmi intézkedések alkalmazásával; valamint
• a nem orvosi használattól visszatartó készítmények, például szuboxon alkalmazása, vagy a metadon hígítása az injektálástól való elriasztás érdekében.

 

Az ilyen intézkedések bevezetésekor fontos átgondolni a lehetséges nem kívánt következményeket, pél-dául hogy a vényköteles gyógyszerek hozzáférhetőségének szigorú ellenőrzések révén történő korlátozása hozzájárulhat ahhoz, hogy a betegek illegális forrásokból próbálják beszerezni az öngyógyításhoz szükséges szereket.

Számos EU-tagállamban, különösen a kelet-európai országokban az orvosoknak speciális receptnyomtat-ványokat kell használniuk, gyakran több példányban, hogy információt szolgáltassanak a központi nyíl-vántartási rendszernek. Ezek a nyomtatványok nem mindig ingyenesek, és a receptírásra engedéllyel rendelkező orvosok bonyolult jelentési követelményekkel szembesülhetnek, ami úgy tűnik, hogy késlelteti a kezelések megkezdését, és elriasztja a kezelőorvosokat az opioid agonisták felírásától. A tagállamok többségében egyetlen nyilvántartás rögzíti az opioid agonista kezelésben részesülő betegeket. Ezek a nyilvántartások gyakran az országos egészségügyi hivatalokban vagy intézetekben, illetve nemzeti gyógyszerügynökségeknél találhatók.

Bár az európai országok mutatnak némi hasonlóságot, a szerhasználati mintázatok egy része, a nem gyógyászati célú szerhasználathoz kapcsolódó indítékok és késztetések, valamint a gyógyszerek eltérítése úgy tűnik, országonként változó. Például néhány ország, ahol az opioid agonista kezelések csak korlátozottan hozzáférhetők, viszonylag nagy számú opioid agonista gyógyszereket érintő, droggal kap-csolatos halálesetről, illetve jelentős mértékű, bűnüldözési szervek általi lefoglalásról számol be. Ezért nem valószínű, hogy a széles körű opioid agonista kezelési ellátás lenne az eltérítés és a nem gyógyászati célú használat fő oka ezekben az országokban. Más országokban e gyógyszerek eltérítését és nem gyó-gyászati célú használatát megkönnyítheti az opioid agonista kezelésekhez való könnyű hozzáférhetőség vagy a kevésbé szigorú terápiás felügyelet és a receptírás korlátozott monitorozása.

Ezekből kifolyólag az eltérítés megelőzését és a nem gyógyászati célú használat szintjének csökkentését célzó univerzális ajánlások és szabályok valószínűleg nem lesznek hatékonyak a megfigyelt problémák sajátos nemzeti kiváltó okainak kezelésében. Az ilyen intézkedések kidolgozása és bevezetése minden országban komoly kompromisszumokat eredményez, mert a nagy tömegek számára könnyen hozzáfér-hető, hatékony és egyénre szabott kezelések jelentette előnyöket az eltérítés negatív hatásaival szemben kell mérlegelni.

Szakpolitikai és gyakorlati következmények

Alapvetés

E terület legfontosabb célkitűzései a következők:

• Biztosítani a nem gyógyászati célra használható vényköteles gyógyszerek jogszerű alkalmazáshoz szükséges, megfelelő rendelkezésre állását, és egyúttal korlátozni az eltérítés lehetőségeit.
• Elősegíteni, hogy az egészségügyi szakemberek megfelelő receptfelírási útmutatókat és gyakorlati képzést kapjanak a problémás használat megállapítására és kezelésére vonatkozóan, valamint hogy fel tudják ismerni a nem gyógyászati célú használat jeleit.

Lehetőségek

• A gyógyszerek nem gyógyászati felhasználásával kapcsolatos alternatív kezelési lehetőségeket kidolgozni és biztosítani azon betegek számára, akik vonakodnak attól, hogy a drogfüggőség kezelésének hagyományos színterein kérjenek segítséget.
• Tájékoztatni a betegeket és az általános népességet a gyógyszerek nem gyógyászati felhasználásá-val kapcsolatban annak érdekében, hogy megszűnjön a probléma stigmatizáltsága, továbbá arra bátorítani az embereket, hogy kérjenek segítséget.
• Együttműködni az orvosokkal és a gyógyszerészekkel a tudatosság növelése és a bevált klinikai gyakorlat elterjedésének előmozdítása érdekében.

Hiányosságok

• A források széles körét felhasználva megvizsgálni és nyomon követni a gyógyszerek nem gyógyá-szati felhasználásának jellegét és mértékét a megfelelő beavatkozások kidolgozásának megkönnyí-tése érdekében.
• Mivel a gyógyszereket gyakran más szerekkel kombinálva használják, a nyomon követésnek és a vizsgálatnak jóval kifinomultabbnak kell lennie, hogy a szerek egyidejű használatát, a kritikus kombinált szerhasználatot és a potenciális népegészségügyi következményeket jelezni tudják. Különösen az alábbiakba kell befektetni:
  • a droghasználókkal kapcsolatos tanulmányok a fogyasztott gyógyszerek fajtáinak és a hasz-nálat körülményeinek megismerésére;
  • a halálos és nem halálos túladagolások toxikológiai vizsgálatának javítása annak érdekében, hogy jobb rálátást kapjunk az érintett drogok körére és azok bármilyen lényeges kölcsönhatására, illetve kombinációjára; és
  • klinikai vizsgálatok az ezen a területen hatékony kezelési módszerek megismerésének elősegítése érdekében.

További források

EMCDDA

• Bevált gyakorlatok portálja.
• Az EMCDDA kórházi vészhelyzeti adatokkal kapcsolatos tevékenysége.
• Balancing access to opioid substitution treatment (OST) with preventing the diversion of opioid substitution medications in Europe: challenges and implications, technikai jelentés, 2021.
• New benzodiazepines in Europe – a review, technikai jelentés, 2021.
• Európai kábítószer-jelentés 2021. Tendenciák és fejlemények.
• Strategies to prevent diversion of opioid substitution treatment medications, Perspectives on drugs, 2016.
• The misuse of benzodiazepines among high-risk opioid users in Europe, Perspectives on drugs, 2015.

Egyéb források

• Egészségügyi Világszervezet, Ensuring balance in national policies on controlled substances: guidance for availability and accessibility of controlled medicines, 2011.
• INCB, Availability of Internationally controlled drugs: ensuring adequate access for medical and scientific purposes. Indispensable, adequately available and not unduly restricted, 2015.

A jelen útmutatóról

Ez az útmutató áttekintést nyújt a gyógyszerek nem gyógyászati felhasználásával kapcsolatos problémákra adandó egészségügyi és szociális válaszlépések megtervezése és megvalósítása során szem előtt tartandó legfontosabb szempontokról, valamint az elérhető beavatkozásokról és azok hatékonyságáról. Emellett figyelembe veszi a szakpolitikai és gyakorlati következményeket is. Ez az útmutató egy több részből álló dokumentum, a Drogproblémákkal kapcsolatos egészségügyi és szociális válaszlépések: 2021-es európai útmutató részét képezi.

Ajánlott hivatkozás: A Kábítószer és Kábítószer-függőség Európai Megfigyelőközpontja (2021), A gyógyszerek nem gyógyászati felhasználása: egészségügyi és szociális válaszlépések, https://www.emcdda.europa.eu/publications/mini-guides/non-medical-use-o….

Azonosítók

HTML: TD-08-21-221-EN-Q
ISBN: 978-92-9497-668-0
DOI: 10.2810/679602