Opioidok: egészségügyi és szociális válaszlépések

Áttekintés

A legfontosabb kérdések

Bár az opioidfüggőség elterjedtsége az európai felnőttek körében alacsony, és országonként jelentős eltéréseket mutat, aránytalanul nagy mértékben jár kábítószer-fogyasztással kapcsolatos ártalmakkal, ideértve a fertőző betegségeket és más egészségügyi problémákat, a halálozást, a munkanélküliséget, a bűnözést, a hajléktalanságot és a társadalmi kirekesztést. A heroinfogyasztás továbbra is súlyos prob-lémát jelent, azonban számos európai országban a szintetikus opioidok használata is terjed, néhány országban pedig már túlsúlyban van. A világ egyes részein az opioidtartalmú gyógyszerek nem egészség-ügyi célú használata jelentős népegészségügyi problémává vált. Egyesek attól tartanak, hogy ez a prob-léma Európában is egyre nagyobb méreteket ölthet, a rendelkezésre álló adatok azonban arra utalnak, hogy a szóban forgó gyakorlat jelenleg viszonylag kis hányadát teszi ki az opioidokkal kapcsolatos ártal-maknak. Ezt a kérdést részletesebben tárgyalja a Gyógyszerek nem gyógyászati felhasználása: egészségügyi és szociális válaszlépések című dokumentum. Ezenkívül az Új pszichoaktív anyagok: egészségügyi és szociális válaszlépések című dokumentum részletesebben tárgyalja a nem ellenőrzött szintetikus opioidok kábítószerpiacon történő közelmúltbeli megjelenését.

Bizonyítékok és válaszlépések

• Farmakológiai beavatkozások, elsősorban opioid agonista kezelések [¹] általában metadonnal vagy buprenorfinnal. A heroinnal támogatott kezelés azok számára lehet hasznos, akik nem reagáltak az opioid agonista kezelés egyéb formáira.
• Viselkedési és pszichoszociális beavatkozások amelyek a droghasználat pszichológiai és szociális aspektusait kezelik, és a strukturált pszichológiai terápiákat, a motivációs beavatkozásokat, a kontingencia menedzsmentet és a viselkedésterápiát foglalják magukban. Ezeket a módszereket gyakran farmakológiai beavatkozásokkal együtt alkalmazzák.
• Bentlakásos rehabilitáció amelynek során az érintett személy beköltözik egy kezelést nyújtó intézménybe, ahol egy tervezett és strukturált egészségügyi ellátási programban, valamint terápiás és egyéb tevékenységekben vesz részt. Ez a megközelítés a közepes vagy magas szintű szükséglettel rendelkező kliensek esetében jelenthet megoldást.
• Önsegítő és kölcsönös segítséget nyújtó csoportok, valamint a jólléttel kapcsolatos beavatkozások, famelyek keretében kognitív, viselkedési és önmenedzselési technikák tanítására kerül sor, általában hivatalos szakmai útmutatás nélkül.
• A felépülést/reintegrációt érintő támogatási szolgáltatások, például foglalkoztatással és lakhatással kapcsolatos támogatás.
• Ártalomcsökkentő szolgáltatások, ideértve a tűcserét, a felügyelt fogyasztói szobákat és az otthoni használatra szánt naloxont, amelyek célja, hogy megelőzzék az opioidhasználatból eredő ártalmakat, beleértve a túladagolást.

Az opioidfüggőség hatékony, tartós kezeléséhez gyakran több kezelési epizódra és a különböző válasz-lépések kombinációjára van szükség. Az opioidfüggők körében gyakori a visszaesés, valamint gyakran fordulnak elő a függőséghez társuló mentális és fizikai egészségügyi panaszok, illetve szociális problémák. Ezért a kezelést ártalomcsökkentő programokkal, a mentális és fizikai egészségügyi problémákra irányuló beavatkozásokkal, valamint szociális támogatással és rehabilitációs szolgáltatásokkal kell kombinálni.

Európai összkép

• Európában az opioidhasználók alkotják a célzott kezelésben részesülő személyek legnagyobb csoportját. Az egyes országok között azonban különbségek tapasztalhatók. Ezek a különbségek tükrözik a prevalenciával és az elérhető kezelési rendszerek orientációjával kapcsolatos eltéréseket.
• A legelterjedtebb kezelési mód az opioid agonista kezelés, amelyre általában járóbeteg-ellátás keretében kerül sor. Az opioid agonista kezelések során Európában elsősorban metadont és buprenorfint alkalmaznak. A becslések szerint a magas kockázatú opioidhasználóknak összesen mintegy 50%-a részesül valamilyen agonista kezelésben, az országonkénti arány azonban elég változó.
• Minden európai ország biztosít bentlakásos kezelést, az ellátás szintje azonban jelentős mértékben eltér.

A legfontosabb kérdések: az opioidhasználat mintázatai és a kapcsolódó ártalmak

A probléma azonosítása és meghatározása során a következő kulcsfontosságú kérdéseket kell megvála-szolni: ki az érintett, milyen típusú szerekről és szerhasználati mintázatokról van szó, és hol jelentkezik a probléma? A válaszlépéseket az érzékelt konkrét drogproblémákhoz kell igazítani, és azok országtól, illetve az adott időponttól függően eltérhetnek. Azon tényezők széles skáláját, amelyeket a folyamat e szakaszában figyelembe kell venni, A drogproblémák kezelésére irányuló egészségügyi és szociális válaszlépések kidolgozására és megvalósítására vonatkozó cselekvési keret tartalmazza.

Az utóbbi 40 évben számos európai országban az opioidok – különösen a heroin – intravénás fogyasztását tekintették a legsúlyosabb drogproblémának. Európában a heroin a legelterjedtebb tiltott opioid, amely elszívás, injektálás vagy felszippantás útján fogyasztható. Egyes országokban azonban ma már az egyéb opioidokkal, például a metadonnal, a buprenorfinnal és a fentanillal való visszaélés van túlsúlyban. Egyre gyakrabban számolnak be más, újszerű és olykor nem ellenőrzött szintetikus opioidok használatáról is (lásd az Új pszichoaktív anyagok: egészségügyi és szociális válaszlépések, valamint a Reflektorfényben... A fentanilok és más új opioidok című dokumentumot).

Európában a magas kockázatú (injektálás útján történő vagy hosszútávú/rendszeres) opioidhasználat elterjedtsége a felnőttek (15–64 évesek) körében évek óta viszonylag stabil: a becslések szerint a fo-gyasztók az EU lakosságának körülbelül 0,35%-át teszik ki. Az egyes országok között azonban jelentős eltérések mutatkoznak az opioidhasználat elterjedtségében. Ezenkívül megjegyzendő, hogy nem minden ország rendelkezik friss adatokkal, illetve az országok nem ugyanazt a módszertani megközelítést alkal-mazzák, ezért a becsléseket óvatosan kell értelmezni.

Bár a tiltott opioidhasználat sokkal kevésbé elterjedt, mint az egyéb drogok használata, az opioidok aránytalanul nagy mértékben tehetők felelőssé a kábítószer-fogyasztással kapcsolatos ártalmakért, többek között az alábbiakért:

• a függőség magas aránya (ami gyakran munkanélküliséggel társul), a drogvásárláshoz szükséges pénz megszerzése érdekében elkövetett bűncselekmények, az erőszaknak való kitettség, a hajlék-talanság és a társadalmi kirekesztés;
• a halálozás viszonylag magas kockázata, különösen a túladagolásból eredően;
• a nyilvános helyen történő droghasználat – a drogfogyasztás eldobott kellékei és a drogokkal kap-csolatos bűncselekmények elterjedtsége egyes közösségekben negatívan befolyásolja az életmi-nőséget; és
• a fertőzések – például a HIV, a vírushepatitis és más betegségek – kockázata a szennyezett eszközök használata miatt.

Európában összességében továbbra is az opioidhasználók alkotják a célzott kezelésben részt vevő személyek legnagyobb csoportját, bár a kezelésben részesülő kliensek aránya országonként jelentősen eltér. Évente körülbelül 85 000 kliens, azaz az Európában kezelésbe lépő személyek egynegyede számol be arról, hogy a célzott kezelés megkezdésének fő oka az opioidok használata volt. Az érintett személyek opioidfüggőségének leküzdése általában nem azonnali, hanem inkább hosszútávú célja a kezelésnek. Az opioidfüggők esetében a függőség leküzdéséhez és a társadalmi reintegráció eléréséhez gyakran több kezelési epizódra van szükség.

A problémás opioidhasználat a társadalmi kirekesztéssel és a hátrányos helyzettel is összefügg, és azok kockázati tényezőjeként és következményeként is jelentkezhet. Az opioidfüggőség kezelésére irányuló válaszlépések célja annak biztosítása, hogy a függő fogyasztók megkezdjék a kezelést, valamint hogy más formában is támogatást kapjanak sokrétű pszichoszociális és krónikus egészségügyi problémáik kezelése, valamint társadalmi kirekesztésük csökkentése érdekében.

A rendelkezésre álló adatok összességében arra utalnak, hogy az új heroinhasználók – különösen az injektáló szerhasználók – száma jelenleg alacsonyabb, mint korábban. Európában a hosszútávon opioido-kat használó személyek közül sokan polidroghasználók, akik már a 40-es és 50-es éveikben járnak (lásd még: Polidroghasználat: egészségügyi és szociális válaszlépések). A régóta tartó intravénás droghasználat, a rossz egészségi állapot, a rossz életkörülmények és a droghasználattal párhuzamos dohány- és alkoholfogyasztás miatt ezek a fogyasztók hajlamosak a krónikus egészségügyi problémákra, például a szív- és érrendszeri, valamint a máj- és a légzőszervi betegségekre.

Az opioidokhoz fűződő problémákkal kapcsolatos bizonyítékok és válaszlépések

A droggal kapcsolatos adott probléma kezelése terén valószínűleg hatékony, megfelelő válaszlépések kiválasztása megköveteli a beavatkozás vagy beavatkozások kombinációja által elérni kívánt elsődleges célok világos megértését. Ideális esetben a beavatkozásokat a rendelkezésre álló legerősebb bizonyíté-kokkal kell alátámasztani; ha azonban csak nagyon korlátozottan vagy egyáltalán nem állnak rendelke-zésre bizonyítékok, a meggyőzőbb adatok megszerzéséig a szakmai konszenzus lehet a legjobb megoldás. A drogproblémák kezelésére irányuló egészségügyi és szociális válaszlépések kidolgozására és megvalósítására vonatkozó cselekvési keret részletesebben tárgyalja, hogy mit kell figyelembe venni a legmegfelelőbb válaszlépési lehetőség kiválasztása során.

Európában a droghasználók a kezelések alatt sokféle szolgáltatást vehetnek igénybe, amelyek köre a kezelés színterétől függően eltérő lehet. Tekintettel erre az összetettségre, valamint arra, hogy az opioidfüggőség esetében általában hosszan tartó kezelésre van szükség, az esetkezelés fontos szerepet játszik annak biztosításában, hogy a szolgáltatások megfeleljenek az egyes személyek igényeinek, és hogy az érintettek kitartsanak a kezelés mellett. Szintén fontos az egyéb szolgáltatásokkal, például a mentális és szexuális egészségügyi szolgáltatásokkal való kapcsolat – lásd: Reflektorfényben... A komorbid szerhasználat és a mentális egészségügyi problémák valamint Reflektorfényben… A droghasználattal összefüggő szexuális egészségügyi problémák kezelése.

Az opioidfüggők kezelése és közösségbe való reintegrációjának támogatása céljából alkalmazott elsődleges megközelítések öt csoportba sorolhatók.

• Farmakológiai beavatkozások, spéldául hosszútávú opioid agonista kezelések metadon vagy buprenorfin használatával. Ezeket a szereket általában járóbeteg-ellátás keretében bocsátják rendelkezésre, és pszichoszociális beavatkozásokkal együtt alkalmazzák őket.
• Viselkedési és pszichoszociális beavatkozások amelyek a droghasználat pszichológiai és szociális aspektusait kezelik, és a rövid beavatkozásokat, a strukturált pszichológiai terápiákat, a motivációs beavatkozásokat, a kontingencia menedzsmentet és a viselkedésterápiát foglalják magukban.
• Bentlakásos rehabilitáció amelynek során az érintett személy beköltözik egy kezelést nyújtó intézménybe, ahol egy megfelelően strukturált egészségügyi ellátási programban, valamint terápiás és egyéb tevékenységekben vesz részt. Ez a lehetőség a drogokkal kapcsolatos közepes vagy magas szintű szükséglettel rendelkező kliensek esetében jelenthet megoldást. Az intézményben töltött idő az egyéni igényektől függően rövidebb és hosszabb is lehet. A kezelésbe való belépés feltétele lehet a detoxifikáció, vagyis egy olyan rövidtávú, orvosi felügyelet mellett végzett beavatkozás, amelynek célja a szerhasználat visszafogása és abbahagyása, miközben a kliens támogatást kap az elvonási tünetek, illetve más negatív hatások csökkentése érdekében.
• Önsegítő és kölcsönös segítséget nyújtó csoportok amelyek kognitív, viselkedési és önmenedzselési technikákat taníthatnak meg a résztvevőknek, általában hivatalos szakmai útmutatás nélkül. Ezenkívül a jólléttel kapcsolatos beavatkozások, például meditáció, testmozgás, valamint a tudatos jelenlétet fejlesztő foglalkozások is biztosíthatók.
• A felépülést/reintegrációt érintő támogatási szolgáltatások amelyek közé tartoznak például a foglalkoztatással és a lakhatással kapcsolatos támogatások.

A rendelkezésre álló bizonyítékok alapján a farmakológiai kezeléssel hatékonyan biztosítható, hogy a betegek ne hagyják abba a kezelést, valamint a tiltott opioidhasználatot is eredményesen csökkentik. A farmakológiai kezelések ezenkívül mérsékelik a túladagolás kockázatát és a halálozást, valamint a fer-tőző betegségek elkapásának kockázatát magukban hordozó magatartásformák előfordulását.

Arra is utalnak bizonyítékok, hogy a pszichoszociális beavatkozások fokozhatják az opioid agonista kezelés és a metadont vagy buprenorfint alkalmazó detoxifikáció hatásait (utóbbi során az érintett személy meghatározott idő alatt egyre kisebb dózisokat kap). Mivel a megfelelő támogatási intézkedések széles körét foglalják magukban, ezek a beavatkozások olyan strukturált terápiás folyamatoknak tekinthetők, amelyek a kliensek viselkedésének pszichológiai és szociális aspektusait egyaránt figyelembe veszik.

Ha opioid agonista kezeléssel párhuzamosan alkalmazzák, a kontingencia menedzsment – mint ösztön-zésen alapuló kezelés – igazoltan csökkenti az egyéb drogok használatát. A kontingencia menedzsment során a kliensek különböző viselkedésformáit a kezelési célkitűzésekkel, valamint a program szabályainak, illetve a kezelési tervnek a betartásával, illetve be nem tartásával összhangban jutalmazzák (vagy ritkább esetben büntetik). A kliensek jutalmazhatók például különböző kiskereskedelmi cikkekre beváltható utalványokkal.

A droghasználók kezelésére alkalmazott egyéb általános pszichoszociális beavatkozások között említhető a kognitív viselkedésterápia és a motivációs interjú. A kognitív viselkedésterápia elősegíti a problémákkal való alternatív megküzdési képességek fejlődését, és az önkontrollra, a szociális készségekre, a megküz-dési képességekre, valamint a visszaesés megelőzésére fókuszáló képzésen keresztül a szerhasználathoz kapcsolódó magatartásformák és kogníciók megváltoztatását helyezi előtérbe. A motivációs interjú célja, hogy az érintett személyt motiválttá tegyék a kezelési folyamatban való részvételben.

Az opioidfüggőség hatékony, tartós kezeléséhez gyakran több kezelési epizódra és a különböző válaszlé-pések kombinációjára van szükség. Például az opioid agonista kezelés keretében járóbeteg-ellátás for-májában általában hosszútávú farmakológiai kezelésre kerül sor, jellemzően pszichoszociális beavatko-zásokkal és rendszeres orvosi vizsgálatokkal együtt, amelyek a pszichiátriai komorbiditás és az intravénás droghasználattal összefüggő fertőző betegségek kezelésére, valamint az egyéb egészségügyi és szociális tényezőkkel kapcsolatos jobb eredmények elérésére irányulnak.

Egyes tanulmányok szerint meggondolandó a heroinnal támogatott kezelés lehetősége azon személyek egy kisebb csoportja esetében, akik a heroinhasználat krónikus problémáival küzdenek, és akiknek az esetében más beavatkozások már többször is eredménytelennek bizonyultak. A bizonyítékok arra utalnak, hogy a szóban forgó kliensek esetében a rugalmasan adagolt metadonnal együtt alkalmazott, receptre felírt heroin növelheti az érintett személyek kezelésben tartását, és javíthatja a kezelés egyéb eredményeit. Azonban körültekintően kell eljárni, mivel a bizonyítékok alapján az is megállapítható, hogy az említett beavatkozások a nemkívánatos események (azaz a kezelés következtében a beteget érő ártalmak) fokozott kockázatával járhatnak.

Fontos a kezelés minősége, és ez magában foglalja az opioid agonista gyógyszerek megfelelő dózisának felírását is, mivel ezzel igazoltan megelőzhető, hogy az érintettek a felírt gyógyszerek mellett heroint vagy más opioidokat fogyasszanak, valamint növeli az érintettek kezelésben tartását is. A kezelés korai szakaszában – különösen a metadon esetében – a gyógyszerek illetéktelen kezekbe kerülésének (eltérí-tésének) megelőzése érdekében ajánlott a dózisok közvetlen felügyelete, mindazonáltal elvihető dózisokat kell biztosítani, ha a kezelést nyújtó intézményben tett látogatások számának csökkentéséből származó előnyök jelentősebbek, mint az említett kockázat (lásd: Gyógyszerek nem gyógyászati felhasználása: egészségügyi és szociális válaszlépések). Az opioid agonista kezelés új módjai megkönnyíthetik a kezeléshez való hozzáférést, és növelhetik a kezelés mellett kitartó személyek számát; ideértendők például a hazavihető vagy lassan felszabaduló buprenorfinkészítmények, amelyek lehetővé tehetik a kliensek számára, hogy havonta mindössze egy injekció beadásával hosszabb opioid agonista kezelésben részesüljenek.

Szintén fontos az ellátás folyamatossága és a betegek kezelésből való elbocsátásának irányítása, mivel a kezelés abbahagyását közvetlenül követő időszak a túladagolás magasabb kockázatával jár, függetlenül attól, hogy a kezelés abbahagyására a beteg lemorzsolódása, a kezelés befejezése vagy valamely más szolgáltatásra való áttérés (például a börtönből való szabadulás) miatt került-e sor. Ezenkívül a jó ered-mények hosszútávú fenntartása érdekében az opioid agonista kezelésben részesülő személyek számos további intézkedést is igénybe vehetnek, például a visszaesés megelőzésére és a társadalmi reintegráció támogatására irányuló intézkedéseket, ideértve a képzésekkel, a foglalkoztatással és a lakhatással kapcsolatos támogatást is.

A Covid19-hez kapcsolódó kihívások kezelése érdekében a szolgáltatók több intézkedést is bevezettek az ellátás folyamatosságának biztosítása céljából, ideértve a távorvoslási megoldások alkalmazását is. Azon-ban egyelőre korai lenne nyilatkozni e módszerek hatékonyságáról.

Az olyan ártalomcsökkentő szolgáltatások, mint a tűcsere, a felügyelt fogyasztói szobák, a drogokkal kapcsolatos fertőző betegségekre történő tesztelés és az otthoni használatra szánt naloxon biztosítása szintén fontos szerepet játszhat az érintett személyek elérhető szolgáltatásokba történő bevonásában és az opioidokkal kapcsolatos ártalmak, köztük a túladagolás megelőzésében.

Az opioidfüggőség kezelésével kapcsolatos bizonyítékok áttekintése

Megállapítás	Bizonyíték
	Hatás	Minőség
Az opioid agonista kezelés segít a betegek kezelésben tartásában, és csökkenti a tiltott opioidhasználatot. A pszichoszociális támogatás fokozhatja a hatását.	Előnyös	Magas
Ha detoxifikáció javasolt, a folyamatosan csökkentett metadon- vagy buprenorfindózisokat pszichoszociális beavatkozásokkal együtt kell alkalmazni.	Előnyös	Magas
Az opioid agonista kezelés csökkenti a halálozást.	Előnyös	Mérsékelt
Azon krónikus heroinhasználók esetében, akik más kezelésekre nem reagáltak, a rugalmasan adagolt metadonnal együtt alkalmazott, receptre felírt heroin növeli a kezelésben tartást, és a kezelés egyéb eredményeit is javíthatja. Ez a lehetőség azonban a nemkívánatos események fokozott kockázatával járhat.	Előnyös	Mérsékelt
Ha az opioid agonista kezelésben részesülők esetében olyan ösztönzésen alapuló kezelési módszert alkalmazunk, mint a kontingencia menedzsment, az csökkentheti más drogok, például a kokain használatát.	Előnyös	Mérsékelt

A bizonyíték hatáselemének jelentése:
Előnyös: Bizonyíték a megcélzott irányban megjelenő előnyre. Nem egyértelmű: Nem egyértelmű, hogy a beavatkozás eléri-e a megcélzott előnyt. Lehetséges káros következmény: Lehetséges káros következményre utaló vagy olyan bizonyíték áll rendelkezésre, amely szerint a beavatkozás a szándékolttal ellentétes hatású (pl. a droghasználatot inkább növeli, mint csökkenti).

A bizonyíték minőségelemének jelentése:
Magas: A rendelkezésre álló bizonyítékok nagyon megbízhatónak tűnnek. Mérsékelt: A rendelkezésre álló bizonyítékok elfogadható mértékben megbízhatónak tűnnek. Alacsony: A rendelkezésre álló bizonyítékok korlátozottan megbízhatónak tűnnek. Nagyon alacsony: A rendelkezésre álló bizonyítékok egyelőre nem elégségesek, ennélfogva jelentős a bizonytalanság azzal kapcsolatban, hogy a beavatkozás eléri-e a megcélzott eredményt.

Európai összkép: az opioidokkal kapcsolatos beavatkozások elérhetősége

Európában az opioidfüggők kezelésének jelentős része járóbeteg-ellátás keretében történik, leggyakrab-ban speciális kezelőhelyeken. Az alacsonyküszöbű szolgáltatások, az általános egészségügyi és mentális egészségügyi ellátás, valamint a háziorvosok mind fontos szerepet játszanak az egyes országokban. A fekvőbeteg-ellátás kevésbé elterjedt, azonban a kezelt személyek számára tekintettel továbbra is fontos; pszichiátriai kórházakat, terápiás közösségeket és speciális bentlakásos kezelőhelyeket alkalmaznak erre a célra.

Opioid agonista kezelés

A becslések szerint az európai opioidfüggők mintegy 50%-a részesül valamilyen agonista kezelésben. A nemzeti becslések – amennyiben elérhetők – meglehetősen eltérőek, körülbelül 10%-tól 80%-ig terjednek, ami jól tükrözi a kezelések elérhetőségével kapcsolatban Európában tapasztalható heterogén helyzetet, valamint azt is, hogy Európa számos részén továbbra sem megfelelő a kezelésellátás, annak ellenére, hogy több országban is javulásnak lehetünk tanúi. Ezenkívül az elmúlt évtizedben számos országban megfigyelték, hogy összességében növekszik az opioid agonista kezelésben részesülők életkora. Ahhoz, hogy kielégítsük az Európa számos országában jelen lévő idősödő opioidhasználók jövőbeli igényeit, gondos tervezésre van szükség, így többek között hosszútávú bentlakásos ellátásra szakosodott intézményeket kell biztosítani.

Európában a metadon- és a buprenorfinalapú készítmények a leggyakrabban felírt opioid agonista gyógyszerek. Korlátozott mértékben más anyagokat is alkalmaznak – például lassan felszabaduló morfint (amely Ausztriában a legelterjedtebb opioid agonista gyógyszer) vagy diacetil-morfint (a heroinnal támogatott kezelések során) –, amelyeket a becslések szerint az opioid agonista kezelésben részesülő személyek mintegy 3%-ának írnak fel. A heroinnal támogatott kezelés csak kevés európai országban érhető el, azonban az ilyen kezelést nyújtó országok száma folyamatosan nő.

Egy 12 európai országban elvégzett kutatás azokat a tényezőket vizsgálta, amelyek korlátozhatják az opioidkészítmények, köztük az opioidfüggőség kezelésére használt gyógyszerek elérhetőségét. A megfelelő szintű kezelésellátás megvalósításának lehetséges akadályai között a jogi és szabályozási akadályokat, a korlátozó intézkedéseket, a korlátozott ismereteket és a negatív hozzáállást, valamint a szóban forgó kezelésekben való részvétel szigorú feltételeit és a magas költségeket említették. Néhány országban az ellátáshoz való hozzáférés javításának fő akadályai közé tartozott az opioid agonista gyógyszerek felírására jogosult orvosok, illetve az említett termékek kiadására jogosult gyógyszertárak számának korlátozása.

Bentlakásos kezelés

A bentlakásos kezelési programok – például a terápiás közösségek – a legtöbb európai országban az opioidokat használó személyek kezelésének és rehabilitációjának fontos elemei.

A „bentlakásos kezelés” kifejezés több olyan kezelési modalitást foglal magában, amelyek során a drog-problémákkal küzdő személyek terápiás egységként együtt élnek, általában az adott közösségben vagy kórházi környezetben (lásd a terápiás közösségekről szóló keretes írást). Ezek a módszerek eddig általában az absztinenciára összpontosítottak, bár mostanában egyre nagyobb érdeklődés mutatkozik az opioid agonista kezelés integrálása iránt is. A legtöbb olyan országban, ahol ezt a megközelítést gyakran alkalmazzák, bizonyítékokon alapuló klinikai iránymutatásokat és szolgáltatási standardokat dolgoztak ki a bentlakásos kezelések minőségének biztosítása érdekében. A bentlakásos kezelési környezetben alkal-mazott terápiás módszerek általában a 12 lépéses vagy Minnesota-modelleket és a kognitív viselkedés-terápiát foglalják magukban

A bentlakásos kezelések elérhetősége országonként eltérő: az európai intézmények több mint kétharmada mindössze hat országban található, és ezek közül Olaszországban van a legtöbb.

Szakpolitikai és gyakorlati következmények

Alapvetés

• A legalapvetőbb beavatkozás az opioid agonista kezelés. Ez a tiltott opioidhasználat és a halálozás csökkentésének bizonyítottan hatékony módja.
• Az agonista kezelésekhez különböző gyógyszerek állnak rendelkezésre. A terápiás választásoknak az egyéni igényeken és a betegekkel folytatott párbeszéden kell alapulniuk, és rendszeres felül-vizsgálat tárgyát kell képezniük.
• Az absztinenciát középpontba helyező, bentlakásos környezetben megvalósított pszichoszociális kezelés egyes opioidfüggőkre jótékony hatással lehet, amennyiben kitartanak a kezelés mellett.

Lehetőségek

• A szolgáltatás optimalizálása: fontos a kezelés minősége; különösen fontos annak biztosítása, hogy az opioid agonista gyógyszereket megfelelő dózisban írják fel, továbbá elengedhetetlen az ellátás folyamatosságának, valamint az egyéb egészségügyi és szociális támogató szolgáltatásokkal való kapcsolatnak a fenntartása. Az opioid agonista kezeléshez való hozzáférés javításának továbbra is népegészségügyi prioritásnak kell maradnia azokban az országokban, ahol az az ajánlott szint alatt marad.
• Ott, ahol sikerült jó lefedettséget elérni, és az opioid agonista kezelésben részt vevő személyek közül sokan már évek óta kapnak ellátást, szükség lehet az egyéni terápiás célok felülvizsgálatára, adott esetben a felépülés elősegítésére, valamint a társadalmi reintegrációra – ezen belül a foglal-koztatásra – fordított figyelem növelésére.
• Ahhoz, hogy kielégítsük az Európa számos országában jelen lévő idősödő opioidhasználók jövőbeli igényeit, gondos tervezésre van szükség, így többek között hosszútávú bentlakásos ellátásra szakosodott intézményeket kell biztosítani.
• Jelenleg olyan új gyógyszerkészítmények – köztük lassú felszívódású termékek – kifejlesztése van folyamatban, amelyek az érintett személyek megfelelő értékelését követően bővíthetik az e terü-leten rendelkezésre álló kezelési lehetőségek körét.
• Az opioid agonista kezelés innovatív, alacsonyküszöbű és közösségi részvételen alapuló modelljei ígéretesnek tűnnek, és további kutatásra érdemesek.

Hiányosságok

• A kezelést nyújtóknak oda kell figyelniük arra, hogy a kezelésbe lépő személyek a herointól eltérő opioidokat, valamint többféle szert (így alkoholt és dohányt) is használhatnak.
• A szolgáltatások megfelelő elérhetőségének biztosítása érdekében több információra van szükség a kielégítetlen kezelési igényekre vonatkozóan.
• Szorosabban nyomon kell követni, hogy a gyógyászati célú opioidok és/vagy az újszerű vagy nem ellenőrzött szintetikus opioidok milyen szerepet töltenek be Európa drogproblémáiban.
• Számos országban lehetőség van arra, hogy a büntető igazságszolgáltatási rendszerben – azon belül pedig különösen a börtönökben – fokozzák az opioidproblémák szűrését, és megfelelő kezeléseket biztosítsanak.
• Kutatásokat kell folytatni azzal kapcsolatban, hogyan csökkenthető az opioid agonista kezelés résztvevőinek lemorzsolódása.

Adatok és ábrák

Ebben a részben az EU 27 országa, valamint Norvégia és Törökország vonatkozásában bemutatunk néhány fontosabb statisztikát a felnőttek (15–64 évesek), valamint az opioidhasználat miatt kezelésbe lépő kliensek körében tapasztalható magas kockázatú opioidhasználat elterjedtségével kapcsolatban. A részletesebb statisztikák weboldalunk Statisztikai közlöny oaloldalán találhatók. A lenti infografika interaktív verzióinak megtekintéséhez és a forrásadataihoz való hozzáféréshez kattintson az infografikára.

 

 

 

További források

EMCDDA

• Bevált gyakorlatok portálja.
• Az EMCDDA heroinnal kapcsolatos forrásai.
• Balancing access to opioid substitution treatment (OST) with preventing the diversion of opioid substitution medications in Europe: Challenges and implications, EMCDDA-tanulmány, 2021.
• Európai kábítószer-jelentés 2021. Tendenciák és fejlemények.
• Recovery, reintegration, abstinence, harm reduction: the role of different goals within drug treatment in the European context, háttéranyag, Annette Dale-Perera, 2017.
• Pregnancy and opioid use: strategies for treatment, EMCDDA-tanulmány, 2014.
• Residential treatment for drug use in Europe, EMCDDA-tanulmány, 2014.
• Therapeutic communities for treating addictions in Europe: evidence, current practices and future challenges, áttekintés, 2014.

Egyéb források

• ATOME (Access to opioids medications in Europe - Az opioid gyógyszerekhez való hozzáférés Európában)a záró beszámoló összefoglalója, 2014.
• Egészségügyi Világszervezet, Guidelines for identification and management of substance use and substance use disorders in pregnancy, 2014.
• Egészségügyi Világszervezet, Guidelines for the psychosocially assisted pharmacological treatment of opioid dependence, 2009.
• Louisa Degenhardt, PhD Prof Jason Grebely, PhD Jack Stone, PhD Prof Matthew Hickman, PhD Prof Peter Vickerman, PhD Brandon D L Marshall, PhD et al., Global patterns of opioid use and dependence: harms to populations, interventions, and future action, DOI: https://doi.org/10.1016/S0140-6736(19)32229-9, 2019

A jelen útmutatóról

Ez az útmutató áttekintést nyújt az opioidokkal kapcsolatos problémákra adandó egészségügyi és szociális válaszlépések megtervezése és megvalósítása során szem előtt tartandó legfontosabb szempontokról, valamint az elérhető beavatkozásokról és azok hatékonyságáról. Emellett figyelembe veszi a szakpolitikai és gyakorlati következményeket is. Ez az útmutató egy több részből álló dokumentum, a Drogproblémákkal kapcsolatos egészségügyi és szociális válaszlépések: 2021-es európai útmutató részét képezi.

Ajánlott hivatkozás A Kábítószer és Kábítószer-függőség Európai Megfigyelőközpontja (2021), Opioidok: egészségügyi és szociális válaszlépések, https://www.emcdda.europa.eu/publications/mini-guides/opioids-health-an…

Azonosítók

HTML: TD-06-21-024-EN-Q
ISBN: 978-92-9497-673-4
DOI: 10.2810/273937